Az esküvő tervezgetésekor nagyon sok információ kerül a birtokunkba: magazinokból, esküvői csoportokból, innen-onnan. A közösségi oldalakon már az első keresést követően elindul a lavina, és egymás után jönnek fel a hasonló témájú hirdetések, melyek ruhát, dekort, esküvői ezt-azt kínálnak.

Nagyon nehéz annak eldöntése, mi is illik hozzánk, mit is szeretnénk? Nyilván első körben kizárható, ami nem jön be. De ezesetben, vajon mi a kizáró ok? Az ár, a szín, a harsányság vagy épp a visszafogottság? Vajon hányadik érvként jelenik meg, a nem az én stílusom kifejezés? Tudjuk-e, hogy milyen a mi stílusunk? Önállóan és együtt. Hiszen ez egy közös döntés. Legyünk optimisták, és mondjuk azt, hogy tudjuk. Tudatosan válogatunk a lehetőségek között. Először talán a helyszínt, amely számos kérdést meg is válaszol: az adottságainak megfelelő és az ízlésünkhöz passzoló megjelenést válasszunk. Igen ám, de mi van akkor, ha a hely oké, de más dekort szeretnénk, amit esetleg felajánlanak. Ebben az esetben kezdhetjük elölről a keresgélést.

A nagy dilemma, hogy érdemes-e figyelembe vennünk a trendeket, hatással vannak-e ezek ránk? Mit is jelent ez? Elsősorban a családi és baráti vélemények, ajánlások, tanácsok figyelembevételét, mert lássuk be, trendileg a családi befolyás a legnagyobb. Amit egy magazinban látunk, inspirálhat, ötletet adhat, de nem feltétlenül adaptálható ugyanabban a formában. Persze az is igaz, mindenki egyszerre szeretné, hogy a menyegzője divatos és egyedi legyen, és ez nem feltétlenül feleltethető meg egymásnak. Gondoljunk csak a személyes kedvencemre, a pampafűre! Oké, elismerem nálam ez a dekor az antisláger! Nagy divat, szeretik a párok, szerintem a dekor top 5-ben, biztosan ott van a pampafű. A sokadik ilyen esküvő ugyan, mitől egyedi? És egyáltalán, adott menyasszony és vőlegény nem jár esküvőről-esküvőre, s valószínű a násznép javarésze sem, hogy kelljen az összehasonlítás miatt esetleg aggódni.

Na de, akkor a trend, az tucat? Mert, ha a trend a pampafű, akkor bizony az már nem trendi, hogy a sokadik ilyen stílusú esküvőbe ugorjunk fejest. Vagy igen? Képzeljünk el egy ilyen beszélgetést, két fiatal, frissen házasodott pár között: - Jaj, és milyen volt a Ti dekorotok? – Pampafüves! – Ó hát, nekünk is! – És hogy nézett ki az asztal? – Őőő, hát pampafüvesen. – Nekünk is! – De jó, közös az ízlésünk!  - Igen Ti is TrendiDekorból rendeltétek? – Neeeem, mi a PampaDekorból, ott sokkal magasabbak vannak! – Ááá, tényleg? …. – Megnézzük az esküvői albumot? – Hát, a miénk is ilyen. – Igen, csak a rokonság nem ugyanaz!

Igaz, egy ilyen karikírozott párbeszéd csak arra jó, hogy kifigurázzon egy egyébként közkedvelt díszítést. Ha az tetszik és abban érzi komfortosan magát a pár, legyen az. Mégis, valami engem sokkal inkább az egyediség felé hajt. Az egyedi, amelyre oly sok menyasszony vágyik, nyilván drágább. Nem kevéssel. De az egyéniség kifejezése mégis ebben tud érvényre jutni. Egyedi lehet apró változtatásokkal is. Megkockáztatom, még egy pampafüves kreáció is egyedivé tehető. Szerintem az esküvő tervezésének egyik legizgalmasabb szakasza ez. Tény, jó önismeret kell hozzá. Az is tény, ha bicsaklik az ízlés, félremehetnek a dolgok még akkor is, ha jó a szakember, mivel a végső szót nem ő mondja ki.

Szándékosan pampafüves kombinációkat hoztam, hogy lássuk, ezt a dekort is egyedivé lehet tenni egy kis odafigyeléssel. Nem kell megelégedni a készen kapott dolgokkal még akkor sem, ha azok egyébként trendinek számítanak. Az igazán trendi az, amit mi magunk teszünk azzá.

Legyünk bátrak, ne álljunk be a trendek mögé, legyen saját ízlésünkre formált dekorunk, arculatunk. Legyen stílusunk. A trend ismerete stílusos. A majmolása nem az. Trendek jönnek mennek, a stílus örök. Na ki mondta?

Abban az esetben, ha a fő kérdés az, mi kell ahhoz, hogy egy álom valóra váljon, kérdezzünk rá, milyen álom? Miről álmodik a lány, ha menyasszonnyá válik? Remek kísérlet, ha megpróbáljuk izolálni az álom egyes részleteit: "látom magam, a habos-babos, nagyon menyasszonyi ruhámban egy csillogó táncparkett közepén és minden szem engem csodál és nagyon ünnepi a pillanat" általánosításból közelíteni. Mire gondolsz, ha a ruhára gondolsz? Milyen anyagot látsz magad előtt? Végig néztél már félszáz újságot, katalógust és még mindig nincs meg az álomruha! Képzeld magad az esküvőd helyszínére? Hol állsz? Tóparton, teraszon, mezőn, erdőben? Ha körülnézel, milyen fényeket, díszeket látsz? Tekints az asztalra, mit látsz meg elsőre? Talán nem mindenkinél működik, de ha koncentrálunk az elképzelt részletekre, közelebb kerülünk ahhoz, mit is szeretnénk valójában! Mert amiről szó van, az a befolyásolás klasszikus példája. Ahány magazin, ahány esküvős csoport, ahány előzetes kutatás, a vélemény, az elvárás, az igény mindig változik. Ez mindaddig tart, amíg a sok információ túlfolyik. Már nem vagyunk befogadók. Na, ekkor jön az igazi bizonytalanság...minél többet tudsz, annál kevéssé vagy biztos a dolgodban. Hiszitek vagy sem, ez itt és most, az ilyen esetekre is igaz.

Most joggal mondjátok, vannak, akik határozott léptekkel menetelnek előre és akik első perctől tudják, hogy mire van szükségük és akik remek érzékkel válogatnak és akiknek szerencséjük is van, és frappáns megoldásokkal tudják megvalósítani a Nagy napot. Igen, vannak ilyenek. De ha Ti nem ilyenek vagytok, akkor egyrészt az elég hamar kiderül, másrészt akkor kell a segítség. Ezt mindenki maga dönti el. Tud-e, akar-e, képes-e? Nem szervezni, hanem szakértőhöz fordulni. Azt érzitek, tudjátok, ha nem megy valami, ha erőltetett vagy ha nem a Ti elképzeléseitek szerint alakul. Figyeljetek, hogy ne más álmait valósítsátok meg! Szerencsések vagytok, ha a családon belül találtok olyat, akivel érdemben tudtok konzultálni. Még ebben az esetben is szükségetek lehet objektív tanácsra, véleményre.

Az elindulás is elég nehéz sok esetben. Mi legyen előbb? Van egy elképzelés, de nincs hozzá passzítható helyszín, vagy meg van a helyszín, de kevéssé rugalmasak a körülmények? Túl drága, máskor meg óvatosságra intőn olcsó valami. Mi a szervezési sorrend, hogyan kommunikáljak, kérjek ajánlatot, milyen szempontok szerint válasszak? Ezernyi kérdés, amely a legtöbb párnak gondot okoz. És ez ha így áll, nincs rajta mit keseregni, nem mindenki született szervező. Elárulom, még az sem, aki ezt gondolja magáról. A legjobb döntéseket kell meghozni és maga a döntés nagyon összetett folyamat. Nem elég ismerni magunkat, egy olyan piacon kell jól szerepelnünk, ami talán sok részletében ismeretlen számunkra. Mondhatjátok, ó, hát nem ilyen bonyolult ez. De igen, bonyolult. Nem olyan, mint lemenni a szupermarketbe egy cetlivel. Itt nagyobb a bolt és hosszabb és összetettebb a lista. Egyben azonban hasonlít a kettő, a pénztártól való távozás után itt sincs reklamáció. Előbbinél értjük miért, esetünkben meg azért, mert, ha rosszul döntöttél, rosszul választottál, az idő kerekét nem tudod visszaforgatni.

A címben használt zeneelméleti kifejezés arra vonatkozik, amikor több hangot, szólamot, dallamot hallunk egyszerre, mégsem disszonáns semmi, mindenben harmónia van, és a teljes zenemű összeáll egységes egésszé. Az összhangzattan lényege, hogy a mai kor embere észre sem veszi, hogy a hallott zene nem egyszólamú, mert mindez ma már természetes.  Az alap a hang, de két hang még nem akkord, mert ahhoz minimum három kell és az akkordból épül a dallam, amely reményeink szerint nem hamis, mert az a fülnek bántó.

Mint ahogy a fals esküvői szólamok is. Mit is értek ezalatt? Jelen írás vizsgálatának tárgya az esküvők többszólamúsága, természetesen átvitt értelemben. Tételezzük fel, hogy az esküvői szolgáltatók a hangok, amelyekből összeállnak az akkordok és ha minden passzol mindenhez, akkor a dallam jóívű, megható és kellemes. Nos ebben a zenekarban vajon ki a karmester és milyen más szerepekkel találkozunk? Vegyük azt az esetet, amikor a menyasszony önmegvalósításban működik, ő a személyes zenemű, opera vagy operett zeneszerzője és sok esetben karmestere is egyben. Nem könnyű a helyzet, mert, ha nem ismeri a kottát, akkor az általa összeállított zenekar sokat improvizál, ha ellenben ők ismerik a kottát, akkor segíthetnek, de ha komolyzenészek, és komoly zenészek, akkor legalább annyit árthatnak is, mert mindig akad egy szólista, aki vagy nem jókor lép be, vagy nem időben lép ki vagy elvéti a dallamot.

Aztán van, amikor a menyasszony segítséget kér, továbbra is az ő szimfóniáját játsszák, de a hangszerelést már szakember végzi, a karmester szerepébe az esküvőszervező lép és a mivel itt már mindenki ismeri a kottát, próba nélkül is sikeres lesz a premier, legalább is erre minden esély megvan.  Persze a zenészek ebben az esetben sem egyformán felkészültek, de a karmester pontosan tudja, hogy kié a szólam, és ki az, aki szólistának nem, de kísérőzenésznek remek.

Az összhangzattan szempontjából nem mindegy, hogy a szolgáltatók hangok hangközzel vagy akkordokká összeálló hangok, amelyek képesek dallamot formálni. A dallam az esküvő láncra fűzött történésének folyama, amelyben a cél, hogy a refrént minden résztvevő örömmel és boldogan énekelje a zenészekkel együtt.

A jó lagzinak sok titka van, ezek közül mi most egyet fedünk fel, a vizuális megjelenés tervezésével összefüggő tudnivalókat. Kezdjük azzal, miért is fontos, hogy egységes arculat alá rendezzük az esküvő látványelemeit és egyúttal vegyük számba, hogy mik is ezek. A legnagyobb és leginkább lényegi a helyszín, ahol kellő mennyiségű időt eltöltünk ahhoz, hogy egy rossz döntés következményeivel ne azonnal szembesüljünk. A helyszín bizonyos adottságain nem tudunk változtatni, ezek azok a tulajdonságok, amelyek a kiválasztás főbb szempontjai is voltak egyben. A helyszín díszítése azonban sok esetben már a mi befolyásunk szerinti változatban is megjelenhet, ezért mindenképpen érdemes átgondoltan megközelíteni a kérdést.

Az ízlésünk meghatározó, ezért aki a visszafogottabbat részesíti előnyben, itt is tehet kivételt, hiszen az esküvőnek látványosnak is kell lennie! A színekkel, a formákkal való játékban érvényesíteni tudjuk a személyiségünket, feltételezve, hogy tudjuk, mi illik hozzánk.Gondoljunk a kedvenc virágokra, színekre, olykor meglepő megoldásokra. Aki szereti a gyöngyöt vagy a csillogó strasszos megoldást, alkalmazza bátran, a természetes anyagok hívei, a termésből készített kreációk szerelmesei ne kössenek kompromisszumot és ne váltsanak műanyagra.

Eljutottunk odáig, hogy nagyjából már látjuk a helyszín dekorációját, tudjuk mely színek jelennek meg markánsan. Nézzük, mivel kell még számolnunk: a helyszín dekorelemei közül nem mindegy, hogy milyen típusú a köszöntőtáblánk, van-e ezen kívül még más markáns látványelem. Ezeket mind gyűjtsük össze és mindenképpen kérjük szakember segítségét abban, hogy a többi vizuális elemet miképp illesszük a meglévőkhöz. Törekedjünk arra, hogy minden illeszkedjen, ne legyen kiugró elem sem látványában, sem témájában. Ha a köszöntőfalunk tükrös, aranyozott keretben és a felirat kalligrafált, ahhoz ne akarjunk plexi üzenőfalat és fordítva.

A nyomdai anyagokat abban a színvilágban készítsük el, amely a helyszínen is dominál. Ha a pampafüves díszítést választottuk, a meghívónkon ne díszelegjen monstera vagy hortenzia. Ha a helyszínünk főbb színei mondjuk a lila és az ezüst, a meghívót ne készítsük kék színben. Talán mondani sem kell, hogy az ültetőkártyák és a menükártya illeszkedése törvényszerű a helyszín szín és formavilágával, de figyeljünk oda, hogy azok a megszólalók, akik beszédet mondanak, kapjanak ugyanilyen arculatú mappát is.

A legnehezebb talán a köszönőajándékok esetében a dolgunk, hiszen ezeknek igen összetett a funkciója. Célszerű, ha megfelelnek az esküvői arculatnak, de frappánsnak is kell lenniük, nem működhet esetükben a kakukk effektus.

Törekedjünk a harmóniára, ehhez pedig ne féljünk szakembert hívni, aki formába önti az álmainkat.

Esküvői kiállításokon és magán a Nagy napon is látható dekorációk kapcsán mindig elgondolkodom azon, mi alapján választanak a párok, mi befolyásolja a döntést az ár és a tetszik, nem tetszik triász gondolati körén kívül.

Sokakban már az elején kialakul az elképzelés, bújják a magazinokat, nézik az új trendeket. Mások megelégszenek a helyszín által biztosított dekorral, és nem csak a költségek miatt, hanem valószínű, hogy a már korábban látott összkép, vizuális megjelenés döntő szempont volt a helyszín választásában is. Vagy nem.

A helyszínválasztás mikéntje egy másik poszt témája, itt és most a dekoráció körüli döntéseket, döntési helyzeteket járjuk sorra.

Annál is inkább, mert nagyon keskeny a mezsgye az ízléses és a giccses között. És egyáltalán, foglalkoznunk kell-e az esküvői dekor kapcsán a giccs-csel?

Mit is jelent ez? Egy emelkedett érzelmű és hangulatú napon minden bizonnyal olyan díszítésre gondolunk, amely maga is emelkedett és pazar, semmiképpen sem unalmas, sokkal inkább harsány.  A harsányságnak azonban veszélye is van, ha túlzásba visszük, de a visszafogottság sem jelent garanciát az eleganciára.

Az eklektika önmagában nem baj, a látszólag össze nem illő részletek kohézióját sok minden megteremtheti, azonban a koncepció hiánya ismét a giccs felé terel minket.

Vannak törvényszerűségek, amelyeket nem azért nem illik felrúgni, mert kőbe vannak vésve, hanem azért nem célszerű, mert a végeredményt tekintve nem beszélhetünk elégedett állapotról. Még ha lázadók is vagyunk, ne keverjünk olyan virágokat, amelyek nem illenek egymáshoz, ne akarjuk mi megmutatni, hogy a piros a lilával igen is működőképes párosítás, s sorolhatnánk még az egymás mellett nem működő elemeket.

Van egy kedvencem a pampafű! Közkedvelt, mutatós, jól lehet benne fotózkodni. Hogy elegáns lenne, semmiképp. Hova illik és hova nem, a helytől függ, de nyilván egy ingerszegény környezetben a pampafű még pozitív módon befolyásolhatja az összhatást. S ezzel elérkeztünk egy fontos kérdéshez, a harmónia megteremtéséhez. Hiába a pampafű, ha azt egy erdei környezetbe szeretnénk transzportálni, a disszonancia felülírja a jó ízlést. A látványban rejlő ellentmondások egyenesen a giccs irányába mutatnak.

Nem kell azonban biztonsági játékot sem játszani. Igenis fejezzük ki az egyéniségünket az esküvői dekorációban. Jó ha tudjuk, az önkifejezés igen drága mulatság, tehát ne gondoljuk, hogy ebben az esetben is mindent készen kapunk. Persze az sem baj, ha a kész termék és az egyéniségünk éppen fedésben van. Ez esetben szerencsések vagyunk. Azonban nem mindig találunk kész dolgokat és ha valóban szeretnénk megmutatni, hogy milyenek is vagyunk a nagy napunkon, akkor tervezzünk bátran és álmodjunk olyan dekort, amelyben nem csak mi, de a vendégeink is komfortosan érzik magukat!

A hajnal fényei tűpontossággal tudatják velünk, kész, vége, nincs tovább, az esküvői szenvedéstörténet immár a múlté! Remek ötlet volt a spór, mert így legalább nem kellett az esküvőszervezőnek fizetni. Hogy mennyit is nem kellett, azt nem tudjuk, mert a lényeg a nem szócskán van. Az énmenyasszony és a magammenyecske igazán remek munkát végzett. Sosem tudjuk ugyan meg, hogy így volt-e de a látszat ez.

A helyzet azonban az, hogy a véletlenvőfély, nem csak az esküvőn hangzatos, hanem a valós élet kártyáit is megkeveri néha.... és ilyenkor elszáll a magabiztosság, oda az eltökéltség, nem marad más, mint menteni a menthetőt. Az sem igaz, hogy minden esküvő stresszes, és miért is ne lehetne inkább strasszos? De ha inkább az előbbit választjuk, akkor legalább a stresszfaktort maxoljuk ki rendesen! Ha már lúd alapon. Merthogy valóban meg tudunk mindent is csinálni mi és saját magunk, de a kérdés az, hogy érdemes-e? Olyan szép szó a rizikó, ja, az jutott megint eszembe, hogy rímel rá a rizike. Csak az utóbbi finom is. Az előbbi meg veszélyes. Bár, ha a rizikiét benézed, illetve a rizikinek nézett akármit nézed annak, vagyis nem a rizikét nézed be, hanem azt, amit annak hittél, szóval akkor a rizike is veszélyes.

A nyugalom ára minden pénzt megér... nyugalom, a helyzet változatlan. Kevesen vallják, és még kevesebben tudják kiszámolni, vagy tudnak utána számolni annak, mi is ez az ár? Mit hallasz a leggyakrabban? Mindent kézben tartok (hát ez már eleve egy oximoron, mert el se fér ugye), az a jó, amit én csinálok (ez kb. ugyanaz a kategória), nincs szükségünk rá, mert már minden megvan, és akkor sem volt, amikor még nem volt meg minden, de okot arra, hogy miért inkább házi barkácsban szervezünk, nem tudunk. Ha nincs egy elfogadható, alátámasztott és konkrét magyarázat, akkor marad a spór. Ez pedig teljességgel hibás következtetés. Miért is? Mert az idő pénz, a befektetett energia szintén az, az elfecsérelt meg pláne. Mert nem vagy a szakmában (melyikben? hm!), hogy tudd, melyek az optimális feltételek, partnerek, lehetőségek. Megcsinálod úgy ahogy és ez attól még lehet jó, csak lehetett volna jobb! Igaz, ez téged, kedves énmenyasszony s magammenyecske nem zavar, mert amiről nem tudsz, az nem létezik. Tisztelet a kivételnek, aki tényleg utánajárt és annak következményeként, mert egy kalandor veszett el benne, mégis a magam uram, ha szolgád nincs változatnál maradt.

Mégis, legfőképp magad miatt, ha igazán törődsz vele és a családoddal, nem improvizálsz, még akkor sem, ha a magadról gondolt vízióid szerint a feladatra te vagy a legalkalmasabb.

A hajnal fényei tűpontossággal tudatják velünk, kész, vége, nincs tovább, az esküvői szenvedéstörténet immár a múlté! Mert abban egészen biztosak lehetünk, hogy a csináld magad mozgalom sohasem tökéletes és nincs annál rosszabb, mint amikor jön a megvilágosodás....

Egyet kell értenünk abban, hogy a kompromisszumokkal teli esküvő nem csak hogy nem jó, de egyenesen riasztó, ha belegondolunk, ez a helyzet a lemondásokat veszi alapul. Lemondani az álmokról aligha pozitív érzés. Ha életünk nagy napjának szervezése a lemondás körül forog, másképp, és nem jó értelemben lesz maradandó az élmény.

Mit tehetünk, ha kevés a pénzünk, de ki akarjuk hozni a maximumot a napból? Egyáltalán honnan tudjuk, hogy kevés a pénzünk? Mihez képest az? De nézzük meg a másik oldalt is, mielőtt továbbmennénk: korlátlan forrás áll rendelkezésünkre, mindenre jut, mindenből a legdrágábbra is. Azért a két véglet, hogy lássuk, a szervezési kérdések sok esetben egyáltalán nem pénzközpontúak.

Kezdjük a második esettel, amikor is nem vagyunk szűkében a pénznek. A legjobb helyet akarjuk, a legdrágább ruhát, a legfinomabb ételt, stb. Mit ronthatunk el, hiszen nincs gondunk, csak elő kell venni a bankkártyát és összeállnak a dolgok. Hm? Valóban? Talán itt a legegyértelműbb, hogy elkél a szervezési segítség, amit ki is tudunk fizetni. De miért fizetnénk, ha mi magunk is fel tudjuk hívni a szolgáltatókat, és amúgy is a mi napunk, el tudjuk dönteni, hogy mi a jó nekünk! Tegyük fel, hogy ügyesek, türelmesek és szerencsések is vagyunk és valóban minden összeáll.

Aztán eljön a nagy nap! Ott állunk félig felöltözve, vágyakozó pillantásaink a legdrágább és legszebb ruhánkra tévednek, mindez az álomhotel egyik álomszobájában velünk történik....

.... amikor megjelenik valaki és kérdez valamit, amiben nekünk kell döntenünk. És ezzel elkezdődik a problémák nyitótánca, egy végtelenített sor, melyben egymás után lépnek színre a döntéseinkre váró szereplők. Olyan táncosok ők, akik perdülnek, fordulnak, s rögvest magukkal is sodornak. Érkeznek az egyre zavarosabb helyzetek, melyek megoldása ránk vár, hiszen mi vagyunk a napunk szervezői, ránk minden percben szükség van! Lazán leintjük a sminkest, a fodrászt, átlibbenünk szemrevételezni az asztalokat, hiszen mindjárt jönnek a vendégek, egy mosoly ide, egy másik oda, hiszen a dekoros csak a mi szavunkra vár, a zenészek hosszabbító után könyörögnek, átfut rajtunk a kétely, miért nem a szálloda munkatársát kérdezik? A fotós a forgatókönyv utolsó változatát várja, mindeközben előtűnik egy újabb zuhany víziója, a szó átvitt és szó szerinti értelmében is, mert még csak délelőtt tíz óra, de már sokadszor izzadtunk le, míg az összes barátnőnk csak most eszmél a tegnapi party pezsgőmámoros felhőjéből nekünk észnél kell lenni! Közben újabb emberek érkeznek, ezen a ponton megkérjük anyánkat és a leendő anyóst, hogy vegyék ki a részüket és intézzék már el, hogy a bérelt kocsi ehhez a bejárathoz és ne a másikhoz álljon, szerezzenek már egy hosszabbítót és keressék meg a vőfélyt!

Mindeközben a sminkesünk és a fodrászunk unottan mered maga elé a szobánkban, mi a szálloda folyosóit szeljük, csapzott hajjal, idegesen, s eme lélektani pillanatban kinyílik egy ajtó és megjelenik életünk majdani párja. Egymásra segélykérő pillantásokat vetünk, ő nem találja a nyakkendőt, mit a józan eszünket, de valahogy majd  csak túl leszünk az egészen.Csekély vigasz, hogy egyszer minden véget ér....

Órákkal később rezignáltan állapítjuk meg, hogy milyen jó és szép nap volt, igaz, hogy a vendégekre alig maradt idő, azt sem tudjuk melyik ajándékot kitől kaptuk, hogyan zajlott a ceremónia és az egész, de majd visszanézzük a felvételen....és mielőtt megnyugodhatnánk, a leszálló éj csendes, mondhatnánk sunyi leple alatt történt valami, ami a hajnali eszmélésünket újabb próba elé állítja.....folyt. köv.