Sokszor esünk túlzásba, ha az ajándékról van szó. Mi is az ajándék? Mi a lényege, miért adjuk és kinek? Figyelmességből, szeretetből, szívességből adott tárgy, amely akár valamely jeles alkalomhoz kötődik. Az ajándék jellegét meghatározza maga az alkalom, a megajándékozott személye, a pénztárcánk és a kreativitásunk. Az édesanyáknak legszebb ajándék a gyermekük által sajátkezűleg készített rajz, alkotás. Az ajándékba adott szavak is lehetnek szívmelengetők. Veszélyesebb, ha ajándékba élőlényt adunk, pl. kiskutyát, hörcsögöt vagy díszhalat.
Fel vagyunk-e készülve az ajándékozásra? Fogadásra és átnyújtásra? Ünnepi pillanat, amely egy tárgyban manifesztálódik? Költséges tehertétel, amely kötelező? Letudandó feladat, megoldandó probléma? Ugye, mily sokféleképpen lehet hozzáállni ehhez a kérdéshez!
Fogadjuk el, hogy az ajándék akkor teljesíti be küldetését, ha mind az ajándékozót, mind a megajándékozottat kifejezi. A jó és nemes ajándék az, amit csak mi adhatunk, különben csak pénzköltés.
Mi a helyzet az esküvői ajándékkal? Mennyire legyen drága, pazar, csillogó? Mit fejez ki, miért van? Kinek adjuk és hogyan?
Kezdjük a szülőköszöntőkkel. Az új élet küszöbén állva, egyfelől az elbúcsúzást szimbolizálja, elválásunk jelképe, s mintegy a hála kifejezése a gondoskodásért, a törődésért. Nehéz ajándék.
Lássuk be, sokszor esünk túlzásba: minél drágább, színesebb, hivalkodóbb, annál jobb - gondoljuk tévesen! Egy saját kézzel megírt szép üzenet, egy egyedi borítékba, míves papírra vetett pár sor sokkal nagyobbat szól, mint a díszes virágdoboz.
Egy a saját képeink válogatását tartalmazó - esetleg a szülőknek is meglepetés fotókat is magába foglaló - díszes albumba rendezett fényképcsokor, talán személyesebb, mint egy felkérésre készült, rideg mégha látványos tárgy.
A saját kézműves munka pedig megfizethetetlen. Ezt szánhatjuk a szülőknek és a násznépnek is. Meg is érkeztünk a köszönések másik formájához, a köszönőajándékokhoz, amelyeket azoknak szánunk, akik megtisztelnek minket a jelenlétükkel. A kreativitás itt is viszi a pálmát. Ne legyen egyencucc. Ha az esküvőnknek jól kidolgozott, egyedi arculata van, akkor nem fogunk abba a hibába esni, hogy olyan tárgyat adjunk, amelyet bármely más lagziban is megkaphat a vendég. Már ha eldöntöttük, hogy adunk ilyet.
Merthogy nem kötelező és mint ahogy fentebb is, könnyen lehet hibázni. Talán az a legjobb, ha nem a pénzt, sokkal inkább az időt szánjuk rá és saját kezűleg alkotunk valami egyedit.
Ha a násznép nagysága visszatart ettől a gondolattól, akkor is válasszunk olyan terméket, amely ifjú párként is kifejez minket és kapcsolódik az esküvő tematikájához.